Zetelakán jártunk

Közzétéve: 2017.06.24.

Zetelakán jártunk, a Zetelakai Éva Női Klub meghívására

Nagy örömmel és lázas készülődéssel indultunk útnak. A kórus tagjain kívül hozzátartozók, és néhány meghívott vendégünk is velünk tartott.
Odafelé verőfényes napsütésben utaztunk. Nem győztünk betelni az elénk táruló látvánnyal. Zetelakára érkezve már vártak ránk, és amilyen szeretettel fogadtuk Őket itthon, azt százszorosan kaptuk vissza. A kölcsönös üdvözlések, és némi üdvözlő ital és kalács elfogyasztása után, ki-ki a szállásadója mellé szegődött, párosával, vagy éppen többedmagunkkal. A szállást és vendéglátást a Női Klub tagjai saját otthonukban biztosították.

Szombaton hajnalban – úgy fél hat tájékán – lovas bandérium felvezetésével, négy lovas kocsinyi nótás kedvű férfiember elindult felébreszteni a falu lakosságát. Természetesen mi is kivettük részünket az ébresztőből, egy lovas kocsi legénységgel. Amerre jártunk, a már ébren lévő családok a lovas kocsira virágot vittek, a szomjas torkú éneklőket pedig borral, pálinkával, kaláccsal, süteménnyel kínálták. Az időjárás kegyes volt hozzánk, megúsztuk eső nélkül.

Ezt követően egy nagyon megható hagyományos eseményen vettünk részt, a templomban. Az ötven évvel ezelőtt született nőket és férfiakat köszöntötték egy ünnepi mise keretében. E mise részesei voltunk mi is, a helyi kántor útmutatásai alapján. Az ünnepség látványnak is nagyon szép volt.
A Székely népviseletbe öltözött nők és férfiak a padsorok elején, két oldalt elkülönülve ültek, majd a misét követően a plébános kérésére az oltár köré gyűltek, ahol a plébános egyenként köszöntötte valamennyi ötvenévest. Ez idő alatt orgona zene, és a kórus éneke tette hangulatosabbá a köszöntőt.
A ceremónia végén a templom előtti téren köszöntötték az ismerősök, rokonok az ötveneseket.
Több száz ember tolongott a téren, míg nem elindultak hazafelé, ott folytatni az ünneplést.

Közben a főzőversenyen Bálint, mint benevezett szakács, és Lajos, mint kukta, már főzték a bírkapörköltöt – nemsokára szakadó esőben. Mire a templomtól kiértünk a focipályára, már sűrű eső esett. Azért a pörkölt megfőtt, és harmadik lett a kilencfős mezőnyben. Hamar el is fogyott a pörkölt.
Nagy sátorok alá behúzódva, fogyasztottuk el némi lélekmelegítővel kísérve, ami el is fért, mert ekkor már csak 10 Celsius fok volt a hőmérséklet. A további programokat elmosta az eső, bár a leg kitartóbbak sokáig ott maradtak.
Vasárnap a délelőtti misén énekeltünk, a mise rendjébe igazítva műsorunkat. Az esemény érdekessége, hogy a celebrációt Kovácsik Antal diakónus – a kórusunk tagja – segítette.
Mise után a művelődési házban a Zetelakai hősök emlékének tisztelegve, emlékműsorban szerepeltünk, a helyi férfi dalárdával, majd a műsort követően közösen megkoszorúztuk az hősök emlékművét. Ezt követően vendéglátóinkkal közös ebédet költöttünk el, amit szintén a „lányok” készítettek, ott helyben, a közösségi ház konyháján. Minden nagyon finom volt.

Kis ebéd utáni sziesztát követően ellátogattunk a közeli Oroszhegyre, ahol régi ismerőseink, a „Regruták” fogadtak minket, a helyi templomban. De az olyan szép és megható volt, hogy szem nem maradt szárazon. Kemény férfiemberek szeméből gördültek a könnyek. S bizony nehéz volt a fogadtatást követően tisztán énekelni. Olyan szeretettel fogadtak, mintha rég nem látott testvéreikkel találkoztak volna.

Hétfőn reggeli után, szállásadóink kikísértek mindenkit a buszhoz, s érzékeny búcsút vettünk tőlük, a mielőbbi viszontlátás reményében. Este még világosban hazaértünk.